1.fejezet-Feltépett seb

Meghoztam az első fejezetet, remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését!:]
A lap alján fontos információk vannak a történettel kapcsolatban!
1.fejezet-Feltépett seb

Az utcákon csoportosan vonultak a fekete-fehérbe öltözött diákok. Mindenki vidám volt, bár a hűvös szél emlékeztette őket arra, hogy bizony vége a nyárnak, vége a melegnek, a szünetnek. Mostantól keményen tanulni kell, hajtani a jó a jegyekért és kitűnő bizonyítványért.
Felsóhajtottam a szép gondolatra: színötös bizonyítvány. Milyen jó is lenne! Akkor meg lenne rá az esély, hogy édesapám nyomdokaiba lépve állatorvos legyek.
Az autó lekanyarodott egy templom elé. Fehér falait megviselte az idő, vasrácsos ajtajáról pedig hullott a rozsda. A torony teteje feketére volt festve, közepe táján pedig egy óra mutatta, hogy még tíz percem volt megkeresni újdonsült osztályomat.
-Meddig akarsz még a kocsimban ülni és bámészkodni? Haladj már hercegnő!-kiabált gúnyosan Jim, édesanyám újdonsült férje.
-Nem vagyok süket, ha normális hangon mondod úgy is megértem. És alig fél perce parkoltál le, hogy a fenébe szálltam volna...- csatt! Már repült is a füles amely a bal arcomat érte. Megtanultam, hogy ilyenkor jobb nem szólni semmit, így hát sajgó arccal, könnyes szemekkel és dühös lélekkel kiszálltam a kocsiból. Legszívesebben bevágtam volna a kocsiajtót de nem akartam, hogy jelenetet rendezzen pont az évnyitón.
Hallottam amint a kocsi újra kigördül az útra s csak azután indultam el a tömeghez, hogy az autó zaja elhalt. A tömegben fel-felbukkant egy-egy ember akinek a kezében egy tábla volt, rajta az osztályával. 10.b, 10.d, 9.c, 12.a...De a 9.d-t sehol sem láttam. Végül egy vörös hajzuhatagot pillantottam meg és elindultam felé. Emlékeztem rá még a beiratkozásnál, ő volt az osztályfőnök helyettese. A nevére már nem emlékszem, valamilyen Kola vagy Kembra...
-Jó napot Tanárnő!-köszöntem udvariasan.
-Szia. - látszott rajta, hogy nem emlékszik rám így hát gyorsan kisegítettem.
-A nevem Aphrodité Angeel és nem találom a 9.d osztályt. Megtudná mutatni merre vannak? - időközben kicsit felderült az arca. Hát persze, nem mindennapi nevemre ki ne emlékezne?
-Ááá, igen! A többiek már bent vannak a templomban. Menj be itt a mellékajtón, fel a csigalépcsőn aztán menj be a faajtón. Kijutsz a karzatra. Ott pedig már csak a padok oldalára kirakott táblákat kell nézned és megkeresni az osztályodat.
-Rendben, köszönöm! - kikerültem a nőt és sietve az ajtóhoz futottam. A hosszú, fekete "tündérszoknya" palástként lobogott mögöttem, míg fehér, vállon és háton kivágott sztreccs felsőm szorosan rásimult karcsú felsőtestemre. Az ünnepség miatt, egyébként erősen csigás, halvány szőke [szinte fehér] hajamat kivasaltam, majd két oldalon egy-egy kis fonatot csináltam, amit aztán hátul egy fonattá alakítottam. Halvány arany szemeimet fekete tussal és szempillaspirállal emeltem ki.Sápadt arcomra nem kentem fel pirosítót és ajkamat is hagytam, a maga fehérségében.
A csigalépcső nem volt hosszú, csupán két kanyarból állt. A végén egy régi, íves faajtó állt ami halkan megnyikordult mikor kinyitottam.
A karzat olyan volt mint egy stadion: a padok egymás fölött helyezkedtek el úgy, hogy mindenki láthassa a lent beszélő papot vagy lelkészt. A falak itt is fehérre voltak meszelve, de csak most tűnt fel, hogy az ablakok színes üvegekből álló alakokat formáznak.
Elindultam a padok között, hogy megkeressem az osztályomat, ám már az első fordulónál beleütköztem valakibe.
-Elnézést! - mondtuk egyszerre. A férfi akibe beleütköztem magas volt, sötét barna, kócos hajjal és smaragd zöld szemekkel. Vicces, mert úgy hiszem mind ketten ugyanolyan elkerekedett szemmel és tátott szájjal néztünk egymásra. Tekintete először az enyémbe fúródott, majd a hajamra s végül újra a szemeimre nézett.
-Öhm, sajnálom. Figyelmetlen voltam. - szabadkoztam megtörve a kínos csendet mire a férfi is megrázta egy kicsit a fejét.
-Nem, nem! Én sajnálom. Komolyan. Ha most megbocsájtasz... - azzal elmasírozott mellettem.
-Oké...-motyogtam magam elé zavartan majd én is folytattam utamat a padok között.
Végül megtaláltam a legfelső sorban a 9.D-seket.
-Hello! - köszöntem de mintha észre se vettek volna. Mindenki beszélgetett tovább. - Sziasztok! - próbálkoztam újra, de megint csak nem lettem megtisztelve a figyelmükkel. Gondoltam majd az ünnepség után, az osztályteremben megismerkedünk, így hát feladtam a próbálkozást, hogy magamra vonjam a figyelmüket és kiültem a pad legszélére.
***********
Az Istentisztelet kötelező volt ebben az iskolában. Nem vagyok hívő, de mivel ez volt a város legjobb iskolája, nem dönthettem másként.
Az ünnepség után a diákok, osztályfőnökeikkel együtt átvonultak az iskolába. Miután megtaláltuk a tantermünket a földszint 4-ben mindenki helyet foglalt. Az első padsorokba természetesen senki nem akart ülni, de megtanultam, hogy csak onnan lehet igazán figyelni. Így az első sor, ablak felőli oszlopába ültem. Kicsit bántott, hogy rajtam kívül mindenki mellett ül valaki, de aztán azzal nyugtattam magamat, hogy így legalább biztosan tudok figyelni az órákon.
Egy kis bevezető után átrendeztük a tantermet és a terem közepén körberaktuk a székeket.
-Nos - csapta össze a tenyereit a tanár úr - akkor ismerkedjünk meg! Arra gondoltam, hogy mindenki mond néhány szót magáról: hogy hívják? mi a hobbija? miket szeret csinálni?..Értitek... Oké! Akkor kezdjük itt. - mutatott a maga mellett ülő szőke cicababára. Messziről lerítt róla, hogy milyen 'fajból' származik, ezt persze a beszámolója és hangsúlya is megerősítette.
-A nevem Nina Dreév. Apám bankigazgató, anyám ügyvéd. Imádok vásárolni és bulizni! Apától minden héten megkapom a költőpénzt aztán Cicuval [nézett a mellette ülő barna hajú lányra] meg Lelee-vel [a kissé húzott szemű, fekete hajú lányra nézett] megyünk plázázni!
-Köszönjük Nina. Most akkor te jössz. - a barna hajú lány nagy mosollyal az arcán felállt és kissé fentebb húzta egyébként is tenyérnyi szoknyáját.
-A nevem Lorien Holly de mindenki hívhat Cicunak. Hobbim a vásárlás és fiúzás. - itt az egyik izmosabb fiúra kacsintott aki erre büszkén kihúzta magát. Hirtelen úgy éreztem, hogy mindjárt fejbe vágom magam. Itt én vagyok az egyetlen normális? - Jaa és azt még nem mondtam, hogy imádok rágózni! - kacagott fel majd vissza ült a helyére.
-Én Ling Melin vagyok és engem Lelee-nek szólítsatok. Apukám kínai, anyukám angol és mind ketten ügyvédek. Apukám most éppen vissza utazott Kínába, de megígérte, hogy egy tonna KinKint hoz, ami egy finom cukorka és akkor majd hozok nektek! - mondta a lány negédes mosollyal majd leült a helyére.
Mindenki szépen bemutatkozott és mire rám került a sor, megnyugodtam, hogy vannak azért normális emberek az osztályban.
-A Nevem Aphrodíté Angeel. - eddig a tanár úr meg se szólalt, de a nevem hallatán megcsillant a szeme.
-Kiről kaptad a nevedet? Elég érdekes. - elmosolyodtam. Nem kérkedően és nem is öntelten. Inkább büszkén.
-Anyukám ötlete volt. Azt mesélte, hogy az a vezetéknév, hogy "Angyaal" már magában gyönyörű és ehez akart egy különleges és nem mindennapi nevet. Úgyhogy a szerelem Istennőjéről nevezett el. - mosolyodtam újra és halványan.
-Hát tényleg nem mindennapi! Nem használsz valami becenevet? - kérdezte a tanár út.
-Nem. Szerintem a beceneveket azért találják ki maguknak az emberek mert nem tetszik nekik a sajátjuk. - vontam meg a vállamat. Akaratomon kívül, de megláttam amint Nina villámokat szóró tekintettel vizslat.
-Érdekes. Na de mesélj akkor most magadról! - mondta vidáman a tanár.
-Szeretek olvasni, lovagolni és gitározni. Szoktam történeteket és verseket írni fényképezni is nagyon szeretek. Van hét menhelyi cicánk és négy menhelyi kutyusunk. Vannak rágcsálóim és egy fekete fehér hidegvérű shirem, Sátán.
-Van testvéred? Anyukád, apukád mit dolgozik? - kíváncsiskodott tovább a tanár.
-Van egy húgom Dilayla akit nagyon szeretek! - arra, hogy csupán csak rágondoltam a húgomra, olyan öröm töltött el, hogy kivillantak fehér fogaim a mosolytól amit a padlóra irányítottam. - Most lett másodikos. Anyukám ápolónő. Apukám - itt kicsit megbicsaklott a hangom. Elszorult a torkom és könnyek gyűltek a szemembe. Pár pillanatig csak meredtem előre, a friss sebet próbáltam nyaldosni a szívemen, majd fátyolos szemmel feltekintettem a tanár úrra és megpróbáltam elmosolyodni - Apukám meghalt. - mondtam halkan majd mielőtt bárki is a sajnálatát fejezhette volna ki gyorsan folytattam. - De állatorvos volt és én is az szeretnék lenni nagy koromban. Kimehetek egy kicsit? - kérdeztem, mert úgy éreztem, hogy mindjárt elájulok. A friss heg újra fel lett tépve és csak folyt ki belőle a vér.
-Persze, menj csak. - bólintott együtt érzően a tanár.
Szabályosan kivágtattam a tanteremből és meg se álltam addig ameddig az udvaron lévő kis padhoz nem értem. Lerogytam rá majd lehunytam a szemeimet. Szinte éreztem ahogy a szívemből csordogál a vér, halottam ahogy a lelkem tombol amiért voltam olyan buta, hogy szóba hozzam édesapámat.
Felhúztam a lábaimat majd homlokomat a térdeimre hajtottam. Nem tudom mennyi idő telhetett el így, de arra eszméltem föl, hogy valaki végigsimít a vállamon.
-Jól vagy? - kérdezte a vörös hajú tanárnő, akiről időközben megtudtam, hogy Keola Brend-nek hívják. Leült mellém a padra én pedig nagy levegőt vettem és mosolyogva felnéztem.
-Igen, minden rendben van. Csak egy kicsit...melegem volt bent és ... - nem tudtam tovább mondani. Minden egyes szó annyira fájt...
-Akarsz beszélni róla? - kérdezte a tanárnő de én nem-et intettem a fejemmel. - Jól van. Gyere, menjünk be mert már lóg az eső lába! - felnéztem az égre aztán elfintorodtam.
-Remek. Akkor ma is gyalogolhatok haza az esőben.
-Miért? Nem jön érted senki? - kérdezte csodálkozva.
-Anyukám új férjének van csak kocsija, de ő nem akar esőben furikázni. - mondtam mérgesen. - Nehogy már megsérüljön a drágalátos mercedes-e. Dehogy is! Azt senki se akarná! Inkább fagyjak meg, de a kocsi legalább biztonságban van! - a nagy kifakadásban észre sem vettem a tanárnőt. Mikor azonban eljutott a tudatomig, döbbenten néztem rá és arcomon megjelent egy halvány kis pír. - Én..én..sajnálom..- mondtam, majd ösztönzés képen hozzá tettem - Tényleg mindjárt esni fog. - a tanárnő bólintott majd visszaballagtunk az osztályba.
******
Nem kellett csalódnom, a vihar már a negyedik kicsöngetéskor rákezdte. A fákat kicsavaró szelet, a dézsából öntött vizet és a folyamatos villámlást elnézve volt egy olyan sejtésem, hogy egy picikét tovább kell a suliban maradnom. Persze ez nem lenne gáz, de a húgomat nem akarom egyedül hagyni Jimmel. Amilyen egy veszett fene, még agyonveri a húgomat. Szóval maximum négy óráig várhatok az indulással.
-Megkaptuk az órarendet és a könyveket is. Néhány fiú jöjjön le velem és segítsen elhozni a könyveket az irodából. Addig Miss. Keola felírja a táblára az órarendet.
-Rendben. Akkor nézzük csak...igen, igen...Kilenc..Kilenc..Áá! Megvan. Kilenc D.
Hétfő______Kedd_______Szerda___Csütörtök___Péntek
Biológia___Földrajz___Kémia____Történelem__Irodalom
Történelem_Ének_______Hittan___Földrajz____Informatika
Kémia______Tesi_______Latin____Biológia____Kémia
Latin______Angol______Biológia_Lyukas óra__Történelem
Matek______Biológia___Fizika___Latin_______Latin
Irodalom___Lyukas óra_Matek____Úszás_______Nyelvtan
Angol______Kémia______Rajz_____Angol

Az órarenddel eléggé meg voltam elégedve. Egy biológia-kémia szakos órarendjének körülbelül ilyennek kell lennie. Mikor az utolsó ember is befejezte az órarend leírását, a kiosztásra váró könyvek már a tanári asztalon ill. az első padon halmozódtak. Iszonyatos mennyiségű könyv kupacok...
-Nos, akkor akinek mondom a nevét, jöjjön ide! Annabell Aarnk!- a lány egy ideig elpiszmogott a könyvekkel. - Aphrodité Angeel! - kisétáltam a könyvkupacért amiket aztán nagy nehezen belegyömöszöltem a táskámba. Miközben mentem vissza a helyemre, több dolgot is észrevettem. Először is, hogy az egyik fiú Miki..Mikael...Maykl! Szóval, hogy Maykl tátott szájjal bámul. A másik pedig Nina volt aki kimerítette a szemmel verés fogalmát.
*****
-Akkor ne feledjétek, hogy holnap már hozni kell a tankönyveket! A füzeteket pedig majd a tanáraitoktól kell megkérdezni, hogy milyet vegyetek. További szép napot mindenkinek! - búcsúzott el Mr.Ellwod az osztálytól.
Gyorsan elpakoltam a tollat és az ellenőrzőmet majd felhúztam a dzsekimet.
-Aphrodité ráérsz egy percre? - kérdezte a tanár úr. Érdeklődve ránéztem majd bólintottam. Felvettem a táskámat és a tanári asztalhoz sétáltam. - Minden rendben? - kérdezte aggódva Mr.Ellwod.
-Igen, de miért? - kérdeztem, de alighogy kimondtam a kérdést már eszembe is jutott a válasz.-Jaa, hogy az. Igen, tényleg minden rendben. De most...most megyek mert a húgom biztosan vár már. - köszöntem el majd amilyen gyorsan csak lehetett, kimentem a teremből. Az eső még mindig zuhogott és kint minden borús volt. Az időjárás mintha csak felöltötte volna lelkem hangulatát.
A fájdalom annyira elhomályosította a tekintetemet, hogy észre se vettem a közeledő férfit és nekimentem.
-Uram-isten! Sajnálom! Elnézést, én nem...- mikor feltekintettem a férfira, elállt a szavam. Elég ciki egy nap kétszer is beleütközni ugyanabba az emberbe. De láthatólag ez a férfit nem zavarta: vigyorogva nézett rám azokkal a csillogó smaragd szemekkel.
-Hűha! Egy nap kétszer! Ez már nem lehet véletlen! - vigyorgott tovább - Szerintem a sors is úgy akarja, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Nos akkor az én nevem, Jeremy Seavers és most kerültem az iskolába mint biológia szakos tanár. És benned kit tisztelhetek?
-Én Aphrodité Angeel vagyok és most kerültem az iskolába mint biologia-kémia szakos diák.- mosolyodtam el mire Mr.Seavers felnevetett.
-Érdekes neved van. Kitől kaptad? - kérdezte miközben elindultunk a folyosón.
-Anyukámtól. Azt mondta, hogy az "Angyaal" név magában is gyönyörű és egy különleges keresztnevet akart hozzá. Remélte, hogy a név miatt szép leszek. - mondtam szomorkásan.
-És nem hiszed hogy szép vagy? - kérdezte őszinte kíváncsisággal a hangjában Mr.Seavers. Elgondolkoztam egy kicsit, hogy aránylag diplomatikus választ tudjak adni.
-Inkább különleges vagyok mint szép. Olyan "cirkuszba kéne mutogatni" fajta. - mondtam komolyan.
-Az tény, hogy különlegesen nézel ki. Már akkor észrevettem mikor először karamboloztunk. - mosolyodott el - A hajad olyan ... nem is szőke de nem is fehér. Különleges színe van. Nincs befestve? - olyan pillantást vetett a hajamra mintha erőfeszítésébe telne, hogy hozzá ne érjen.
-Nem, nincs befestve. Viszont nem egyenes a hajam hanem iszonyúan csigás. Csak az ünnepségre kivasaltam hátha így szebb lesz..
-Kíváncsi vagyok, hogy mennyire göndör a hajad. - mosolyodott el. Hirtelen megdördült az ég és a lámpák pislákolni kezdtek.
-Nekem mennem kell. A húgom biztosan vár már. - mondtam elhúzott szájjal. - Viszlát! - mondtam majd a nagy faajtó felé vettem az irányt. Az ajtó előtt megálltam és felhúztam a kapucnimat.
-Várj! Én is a parkoló fele megyek! - szólt utánam a férfi mire gyászosan elmosolyodtam.
-De én nem. Nekem még bő két km-t gyalogolnom kell ha el akarok jutni a húgomhoz. Aztán persze őt is a karjaimba kell hazavinnem ami még bő egy km. Szóval király utam lesz! - mondtam és már nyúltam volna a vaskilincsért mikor megszólalt újra.
-Nem visz haza titeket senki? Hisz vihar van! Anyukád vagy apukád? - az ujjaim elfehéredtek ahogy szorítottam a kilincset. Nagy levegőt vettem és lenyomtam mire a sarokvasak megnyikordultak.
-Apukám meghalt, anya elfoglalt. - vetettem oda majd kiléptem a zuhogó esőbe. Semmit nem láttam és pár másodperc alatt mindenem vizes lett. Csontig átfagytam és egy két szívroham is elkapott a vakító villámokat követő mennydörgéstől. Elindultam a fal mentén de alig pár lépés után valaki elkapta a karomat. Ijedten hátra néztem de csak Mr.Seavers volt az. Odahajolt a fülemhez, hogy halljam amit mondani akar.
-Ne haragudj az előbbiért! Figyelj csak, elviszlek ha akarod úgy is...merre is mész?- kérdezte.
-A Blegkstoon iskolához. - válaszoltam.
-Szuper! Én is pont arra megyek! Akkor elvihetlek? - kérdezte kivillantva fehér fogait.
Elgondolkoztam azon, hogy még is csak egy idegen és nem kellene egyedül maradnom vele ...aztán eszembe jutott, hogy a smaragdzöld tekintete milyen áthatóan kapaszkodott az én halovány arany tekintetembe és mosolyogva bólintottam, hogy indulhatunk.


Ennyi lenne az első fejezet.:) Egy csöppet hosszúra sikeredet szóval ezért ezer bocs.:$
Fent olvashattátok, hogy fontos információkat szeretnék megosztani veletek a történettel kapcsolatban.
Nos, ezeknek a döntéseknek meg vannak az okai és szerintem tudnotok kell róla szóval leírom, hogy miért is határoztam úgy..ahogy.
Van egy kedvenc írónőm akinek az írásai olyan mértékben megfogtak, hogy több órán keresztül olvasgattam őket. Ezekben a történetekben azonban +18-as dolgok is előfordultak. Elgondolkoztam azon, hogy vajon én hogyan is tudnék 1-1 erotikus tartalmat leírni, bemutatni. Természetesen kedvenc írónőmhöz hasonlóan NEM olyan szavakat használnék ami hát...perverz.
Na de a lényeget had hozzam ki ebből: mostantól minden egyes fejezet cím előtt megírom, hogy mi a korhatár. Engem senki se vádoljon ha elolvassa és rosszat álmodik mert én előre szóltam.xD
A durva nyelvezet is előkerül majd itt-ott és erőszakban se lesz hiány. Szóval lényeg ami lényeg: mostantól bekeményítek és jönnek a +18-as részek is.
Nem, nem perverzióból hanem mindenféle írásmódi téren [dráma, szerelem, fantasy...] ki szeretném magamat próbálni. Ha nem jön össze mert "belepirulok" akkor természetesen maradok a korhatár nélküli storyknál!:)
Hamarosan hozom a következő részt!:)
Fekete Tündér

U.I.:Így utólag: ez a fejezet nem volt korhatárhoz szabva.;D

Bevezető

Sziasztok!:]
Fekete Tündér vagyok. Néhányan talán ismertek "Victoria", "Olívia", "Bonnie" vagy "Tonks" néven más blogjaimról.=]
Nos, ezt az új történetet azért kezdem el írni mert...hát ennek személyes okai vannak igazából amiket nem szeretnék megosztani.:) A lényeg, hogy ez az ötlet még alakulgatni fog az idők során, szóval nem végleges se a tartalom, se pedig a fejezetek!
Az eredeti cím "Poisoned Apple" lett volna, azaz "Mérgezett Alma" de sajnos ez a cím már foglalt volt így "One Poisoned Apple" lett azaz, "Egy Mérgezett Alma". Kicsi a különbség, de nekem még így is az első verzió a szimpibb.^^ Na de mindegy...Lássuk most már a bevezetőt, tartalmat.=3

Tartalom:
Aphrodité egy tizenhat éves lány aki most került fel a gimnáziumba. Kiközösítve érzi magát mert a legtöbben ismerik egymást régebbről így bandákat alkottak maguk között.
A lány megpróbál mindent, hogy színvonalasan teljesítsen és mindenkinek megfeleljen, de vannak olyan tantárgyak amiknél...amiknél úgy érzi, hogy megfog bukni.
Teljesen elveszti minden önbizalmát, mindig fáradt és ideges. A tanárai észreveszik, hogy valami nem stimmel s próbálnak a segítségére sietni. Aphrodité azonban csak egy tanárnak tud megnyílni igazán. Egy jóképű, fiatal férfinek aki mindig olyan kedves és szenvedéllyel beszél a munkájáról.
Egy tiltott gyümölcs, amit megmérgeztek.

És most lássuk a bevezetőt!:]

Bevezető:
Kiléptem a vaskapun miközben még mindig az előző mondatok jártak a fejemben. Komolyan képes voltam kimondani azokat a rémséges szavakat? Komolyan kimondtam mindazt amit érzek?
Még is az idegesség fátylán keresztül nézve, valahol mélyen elrejtve, örültem annak a meleg, tiszta és szívből jövő ölelésnek. Olyan volt, mintha egy súlyos betegségre kaptam volna meg az orvosságot.
Elfordultam balra, a templom irányába. Most nem hiszem, hogy annál messzebb jutok. Nincs erőm, hogy elmenjek a testvéremért az iskolájához. Még nincs. Először össze kell szednem a gondolataimat, a szívem vágtáját meg kell fékeznem és lábaim gyengeségével is kezdenem kellene valamit. Átmentem az úton, a sárga és lila virágok közötti padhoz sétáltam, ami a templomtól alig pár méternyire helyezkedett el. Ledobtam magam mellé a táskámat és hátradőltem.
Jó lett volna elfelejteni, hogy milyen bensőséges dolgokat mondtam el imént az egyik tanáromnak. De biztos, hogy csak EGY tanár? Mert ha csak egy tanár lenne, akkor nem látnám magam előtt a zöld szemeket, a sötétbarna fürtöket és a szép ívű ajkakat. Nem érezném még mindig azt az együtt érző, forró, baráti ölelést és nem csengene a fülemben folyton ahogy kimondja a nevemet.
De ha nem csak egy tanár, akkor mi? Egy barát, akinek a vállán sírhatok, aki átölel ha fázom, csitít, hogy ha bánatom van és addig noszogat míg el nem érem a céljaimat? Talán igen. Talán ő tényleg egy jó barát. Olyan ember, akire számíthatok, aki mellettem van és segít. Talán ezért borultam ki úgy: mert eddig nem tudtam milyen egy igaz barát.
De most, hogy tudom, már tiszták a gondolataim, nem vágtat a szívem és a lábam se remeg.
Felálltam a kopott, zöld padról, felvettem a táskámat és elindultam a testvéremért az iskolába.

Ennyi lenne a tartalom és a bevezető! Remélem mindenkinek tettszett!:] Ha lehet, akkor írjatok véleményt mert azokat nagggggyon szeretem.^^'
Az első fejezetet hamarosan hozom!:]

Fekete Tündér