6.fejezet - Kirándulás

A nap sugarai ébresztettek fel. Először nem akartam kinyitni a szemeimet, inkább elmerültem a tegnap este mámorában.
Jeremy tényleg sokkal érzékibben és lágyabban tud csókolni - gondoltam. Kezem tétován elindult az ágy másik vége felé, de csak a levegőt és az ágyhuzatot tudtam megmarkolni. Ijedten kinyitottam a szemem, s elfogott a rémület: Jeremy nem volt sehol.
Kiugrottam az ágyból és körbejártam a házat, de nem találtam senkit. Épp amikor már véglegesen pánikba estem volna, kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta, Ceasarral a nyomában. Megkönnyebbülve felsóhajtottam.
-Mi a baj? - kérdezte. Megráztam a fejemet, hogy semmi, majd bementem a fürdőbe. A szememről a duzzanat lelohadt, s most már csak egy nagy sárgás folt jelezte a helyet ahol az ütés ért. A többi testrészemmel is ugyan ez történt, s örültem, hogy kezdenek elmúlni.
Fogmosás, mosdás és fésülködés után kimentem a konyhába ahol egy kisebb halom bundás kenyér várt.
-Hűha. Te ilyen mesterien mozogsz a konyhában? - próbáltam érzékletesen arra célozni, hogy az erősebb nem általában elgyengül a konyhában.
-Hát látod. Sok mindent nem tudsz még rólam! - mosolyodott el.
-És te se, rólam. - sóhajtottam fel bánatosan. Letette a kezében lévő serpenyőt és mögém lépett. Két karját összefonta a kulcscsontom felett, s arcát a hajamba fúrta. Lehunytam a szemeimet.
-Akkor épp itt az ideje, hogy megismerjük egymást! - mondta s megcsókolt. Ajkai puhák voltak, lehelete finom, mentolos. Ujjait a hajamba fúrta, s már az sem érdekelt, hogy egy perce még éhes voltam. Azután elszakadt tőlem, s tovább csinálta a tükörtojást, majd hirtelen - mintha csak egy egyszerű hírt közölne egy átlagos reggelen - ezt mondta:
-Ma elmegyünk kirándulni! - lerakott az asztalra egy tányért, s arra három tükörtojást majd visszament a tűzhelyhez, hogy gyarapítsa az ételek számát.
-És hová megyünk? - kérdeztem gyanakodva. Megrántotta a vállát, s közönyösen elkezdte magyarázni.
-Nem tudom...Nem választottam még pontos úti célt. De arra gondoltam, hogy elmehetnénk a közeli hegyaljba. Ott van néhány remek borászat. Aztán lemehetnénk a tengerpartra is. Az itt van nem messze. Talán négy-öt óra az út, ha nagyon belehúzunk. - leült és habzsolni kezdte az ételt. Én már megettem két bundás kenyeret és egy tükörtojást, s most jóllakottan néztem megnövekedett hasamra.
-Tudod...ha minden nap ilyen kajákat eszek...elhízok. - mondtam mosolyogva - Egyébként jó ötlet! Mármint a borozás és a tengerpart is... Csak... - gondolkoztam el.
-Csak, mi? - kérdezte vissza letörten Jeremy.
-Hát...nincs fürdőruhám. - mondtam szomorúan.
-De hisz mondtam: van egy zsák ami tele van unokahúgom régi cuccaival. Abban van egy csomó minden...tuti, hogy akad egy fürdőruha is! - felélénkülve bólintottam. Felálltam és odamentem a mosogatóhoz, magamhoz vettem a serpenyőt és a tányérokat, majd nekiláttam a mosogatáshoz.
Miután Jeremy is végzett, a maradékot hűtőbe raktam s az Ő tányérját is elöblítettem.
-És Ceasarral mi lesz? - kérdeztem miután a kutya már másodjára ugrott föl rám izgatottan.
-Ha nem bánod akkor jön velünk. Imádja a hegyi levegőt és a tengerpartot is! - nem bántam. Egy kicsit se! Leginkább azért mert azokban a szerelmes filmekben amiket láttam, mindig volt egy kutya amely az ifjú pár elkötelezettségét ábrázolta. És nekem pont ez kellett: valami, ami bizonyítja, hogy az a csók köztem és Jeremy közt nem csak egy álom volt.
Miután feltúrtam a zsákot, végre ráakadtam két fürdőruhára is. Az egyik fekete-piros volt, a felső része kockás a közepén masnival. Az alsó része tejesen fekete volt, kivéve a hozzá vart öv, amely ugyanolyan kockás volt mint a felső. A másik egy egyszerű kék volt, arany szívekkel a felső bal oldali részén. Az elsőt választottam.
Hamarosan már úton is voltunk a Keleti-Hegy aljánál húzódó egyik borászat felé. Az ablakokat lehúztuk két oldalról egy kicsit, hogy a hűs levegő beáradjon. Boldogan fordítottam az arcomat a Nap felé, s így már nem is volt olyan hideg az arcomba csapódó szél.
-Látom izgulsz! - mosolyodott el Jeremy mintha ez lenne neki a legszebb ajándék: az én izgalmam. Én is elmosolyodtam és bólintottam.
-Azóta nem voltam kirándulni, hogy apa meghalt. Jó egy kicsit elszabadulni a gondoktól... - mondtam és újra a napfény felé fordultam. Ám a lelkemben lévő sugarakat valami elkezdte beárnyékolni...egy kósza gondolat aztán még egy. Ezek a fekete felhőként közeledő apró gondok eszembe juttattak bizonyos dolgokat, s egyszerre remegni kezdtem.
-Fázol? - kérdezte Jeremy, s feltekerte az ablakot.
-Ahan...Egy kicsit. - válaszoltam neki gyorsan. Pedig ez nem igaz. Féltem. Nagyon féltem.
Az út hátralevő részében beszélgettünk. Elmondtunk egymásnak szinte minden lényeges és lényegtelen dolgot magunkról.
Aztán egy kissé kínos dolog következett: mit akarok kezdeni az életemmel?
-Nem tudom. - feleltem és hátradőltem a székben. - Szeretnék tanulni, jó munkát kapni...aztán gyerekeket. - mondtam halkan. Azt hittem kínosan érinti majd ez a téma, és gyorsan másra tereli a szót, de nem így lett.
-És hány gyereket szeretnél? - kérdezte. Megdöbbentem. Most komolyan máris gyerekekről beszélünk?
-Nem tudom. Talán hármat vagy négyet....
-Egyezünk ki háromban. - mondta komolyan. Tátott szájjal bámultam rá és egy hang sem jött ki a torkomon. Vártam, hogy majd azt kiáltsa: Csak vicceltem!, de nem így történt most sem...
-Figyelj Jeremy. - kezdtem neki. Nagyon szerettem ezt a férfit. Mindent szerettem benne a kócos barna hajszálaitól, a vakító zöld szemén át mindent. De ezt el kellett neki mondanom, hogy legyen választási lehetősége. Hogy még meg tudjon futamodni, ha akar. - Tudod, bármilyen furcsa, de még csak tizenhét éves vagyok, te pedig már majdnem huszonhat.
-És ez zavar téged? - kérdezte.
-Nem, de...
-Akkor nincs semmi de! Ne érdekeljen mások véleménye! - mondta eltökélten. Elmosolyodtam és nagyot sóhajtottam.
-Engem nem is érdekel mások véleménye. Engem csak...egyszerűen zavar néhány dolog. Mert tök jó így beszélni a gyerekről meg minden, de...
-Még korai? - kérdezte halkan.
-Igen! Pontosan ezt akartam mondani. Neked vannak bizonyos álmaid, amiket már meg akarsz valósítani. Ilyen a baba. De én még csak most kezdtem el álmodozni. - mondtam neki kétségbeesetten. Nem akartam, hogy elhagyjon...tényleg nem. De ezt meg kellett beszélnünk.
-Tudok rád várni. És a babákra is. - vonta meg a vállát. Aztán elkomorodott. - Tudod...Te sokkal érettebb vagy mint hiszed. Ezt az bizonyítja, hogy több mindenen mentél át mint a többiek és még is itt vagy, még is tartod magad és egy jajj szó se hagyja el a szádat. És nekem ilyen nő kell. - lesütöttem a szemeimet. Tehát én kellek neki? Csak én?
-A tanárom vagy... - próbáltam erőtlenül ellenkezni, de felnevetett.
-Néhány év és elballagsz. De ha kell, akkor átmegyek másik suliba tanítani. Ezen ne múljon! - erősen törtem az agyamat, hogy milyen ellenérvet mondhatnék még.
-Igazad van. Több dolgon mentem keresztül...És több sérelem is ért. Jeremy... Ezeket a sebeket már nem lehet begyógyítani! Én mindig ilyen...használt maradok. - szégyelltem kimondani az igazságot és fájt is. Az autó hirtelen lekanyarodott az út szélére. Nem néztem fel, mikor a motor halkan leállt. Hirtelen megéreztem Jeremy hideg ujjait az állam alatt, melyek kényszerítettek, hogy nézzek az arcába. Mikor ez sikerült neki, megcsókolt. Lehelet finoman, mintha egy pillangó szárnya sepert volna végig az ajkaimon. Aztán a szemembe nézett.
-Minden sebet be lehet gyógyítani...csak egy jó orvos kell hozzá. - mondta mosolyogva. Igaza volt: ahogy hozzám ért, minden kétely, minden fájdalom eltűnt belőlem. Csak boldogság maradt.
-Vállalnád a doktorbácsi szerepét? - kérdeztem miközben Jeremy még mindig hüvelyk és mutatóujja között tartotta az államat. Halkan felnevetett.
-Hát persze. Hol fáj? - kérdezte mire a szívemre mutattam.
-Itt eléggé ég... - aztán az ajkamra - de itt is eléggé fáj...- Jeremy ajkával először a számat, majd a nyakamat kényeztette s végül megállapodott a kulcscsontomon. Halkan ziháltam. Végül újra megcsókolta ajkaimat.
-Indulás, különben elkésünk! - mondta s beindította a kocsit.
**
-Ez finom! - mondtam elégedetten az egyik szőlőbort kóstolva. Jeremy rosszalló pillantást vetett rám.
Miután megkóstoltunk néhány bort, Ő már menni is akart, de nem hagytam magam: már a tizenkettedik palacknál tartottam...legalább is már a tizenkettedik palackból ittam egy kicsit. Jeremy nem akarta engedni, hogy még többet igyak, de bejelentettem, hogy ennyi jár...
-Na jó... - sóhajtottam megadóan - Mehetünk. - kifizettük a kóstolást, majd miután Jeremy visszahívta az össze-vissza rohangászó Ceasart, végre elindultunk a tengerpartra.
Röpke három és fél óra múlva meg is érkeztünk. Gyönyörű volt! Hófehér homok, hatalmas kék hullámok, hét ágra sütő Nap...
-Bekenjem a hátad? - kérdezte Jeremy kezében naptejjel. Bólintottam és leguggoltam elé. Mikor elkezdte belemasszírozni a naptejet a bőrömbe, elégedetten morogtam egyet.
-Ezt megtudnám szokni... - motyogtam mire felnevetett. Egy olyan partszakaszra mentünk, ahova kutyákat is belehetett vinni, így Ceasar boldogan szaladgált a meleg homokon.
-Gyere, menjünk be a vízbe! - mondta Jeremy és felhúzott a törülközőről. Elindultunk a víz felé. Elég hideg volt, de összeszorítottam a fogaimat s lebuktam a víz alá. Hirtelen a kezemhez ért valami, de rájöttem, hogy csak Ceasar volt az. Belekapaszkodtam a kutya nyakába Ő pedig, a hullámokkal dacolva bentebb vitt, a nyílt víz felé. Jeremy ott úszott mögöttünk.
-Köszönöm Ceasar! - mondtam neki és megvakargattam a füle tövét. Nyöszörgött egyet majd elindult a part felé. A hullámok lágyan dobálták.
-Szeret téged. - állapította meg Jeremy. Szembefordultam vele és elmosolyodtam. Beakartam fúrni az ujjaimat azok közé a barna, kócos tincsei közé... - Én is szeretlek. - mondta s éreztem ahogy a víz alatt összefonja ujjainkat. Közelebb mentem hozzá, annyira amennyire csak tudtam.
-Én is téged. - mondtam s megpróbáltam a hullámok ellenére megcsókolni. Sikerült. Aztán átöleltem és elsírtam magam.
-Na! Na! Aphrodité! Mi a baj? - szorosan hozzábújtam, s minden erőmmel a nyakába kapaszkodtam.
-Semmi. - mondtam hüppögve, s arcomat a hajába fúrtam. - Csak...azt akarom, hogy minden így maradjon!