4.fejezet-Minden rendben lesz!

4.fejezet- Minden rendben lesz!
Korhatár:-

Mikor beléptem a terembe az első dolgom az volt, hogy elhúzzam a függönyt a padom mellett. Bár nem sokat segített, még is kissé biztonságban éreztem magamat így. Előkotortam a szükséges cuccokat majd mint aki se lát-se hall, lehajtottam a fejemet és próbáltam nem látszódni.
Aztán megszólalt a csengő és megérkezett Jeremy. Direkt nem néztem rá, inkább lapozgatni kezdtem a tankönyvet bár nem láttam belőle semmit.
-Sziasztok! Az én nevem Jeremy Seavers de mindenkit nyomatékosan megkérek, hogy Jeremynek szólítson! - néhány lány halkan felkuncogott - Gondolom rájöttetek, hogy én fogom tanítani nektek a biológiát. Szeretném leszögezni, hogy itt nem lehet lazsálni. Hiába leszek laza és vicces - most mindenki felnevetett egy kicsit rajtam kívül- attól még tanulnotok kell keményen, hogy elérjétek az elvárható szintet! Először növénytant fogunk tanulni majd később jönnek az állatok és végül az emberek.
Na de egy kicsit előre szaladtam. Most szeretném ha egyesével bemutatkoznátok. - nem néztem rá, de valahogy éreztem, hogy ő bizony engem néz. - Lássuk csak. Aphroditét már ismerem. - hallottam a hangján, hogy elmosolyodik de még most se néztem rá. Mikor újra megszólalt, hangja kissé gyanakvóvá vált - Akkor hát lássunk téged. Hogy hívnak, mi szeretnél majd lenni?
**
A bemutatkozás aránylag gyorsan lezajlott s ezután neki is kezdett az óra megtartásának. Felírtuk a füzetbe címnek, hogy Élőlények rendszerezése majd vártuk a folytatást.
-Nos, tudja valaki, hogy ki alkotta meg a kettős nevezéktant? - kérdezte összecsapva két tenyerét. Senki se válaszolt. - Ugyan gyerekek! Nem harapok! Na akkor egy kis ösztönzés...Nézzük csak...Aphrodité? - összerezzentem a nevem hallatán minek következtében belehasított az oldalamba a fájdalom. Elakadt a lélegzetem majd sűrűn nyelni kezdtem. Nem akartam, hogy észrevegye: valami nincs rendben így amilyen gyorsan csak tudtam, válaszoltam.
-Carl Linné.
-Úgy van! Ügyes vagy! - mikor elfordult az oldalamhoz kaptam. Én hülye! Ezzel egyszerre két testrészemet is elárultam, ugyan is Jeremy hamarabb visszafordult mint hittem és meglátta a zöld csuklómat és görcsösen szorongatott oldalamat.
Ezután persze gyanakodva vizslatott egész órán. Az az ötletem támadt, hogy ha egyszer-kétszer belenéznék a szemébe, akkor hátha eltudnám hitetni vele, hogy minden rendben. Ám amikor belenéztem a szemeibe, hirtelen eszembe jutott a tegnap este és kénytelen voltam elkapni a pillantásomat.
Kicsengetéskor, nem törődve a fájdalommal megpróbáltam gyorsan elpakolni és 'kimenekülni'. Ám Jeremy valamit sejtett...
-Minden rendben? - kérdezte halkan miközben pakoltam a táskámba.
-Ahan. - túl nagy erővel próbáltam belegyömöszölni a táskámba a könyveket és kissé előre hajoltam, minek következtében az arcom fedetlen maradt. Rémülten néztem Jeremyre aki köpni nyelni nem tudott.
Idegességemben nem tudtam mit csináljak, gyorsan becipzároztam hát a táskát és megpróbáltam elmenekülni de Jeremy elkapta a csuklómat mire felszisszentem. Magához rántott majd megnézte mindkét zöld csuklómat. Elborzadva végigmérte őket, majd az arcomhoz nyúlt. Gyengéden arrébb simította a hajamat majd felnyögött.
-Miért nem hívtál fel? Mondtam, hogy ha baj van, hívj fel! - suttogta. Félrelöktem a kezét majd hátat fordítottam. Ahogy mentem, nem figyeltem a lábam elé és a tegnap megvert medencecsontom a szék támlájának ütődött.
A fájdalomtól azt se tudtam, hogy nő vagyok-e vagy férfi? kutya-e vagy ember? Ledobtam a táskát a földre majd belerogytam a székbe.
-Mi a baj? - kérdezte idegesen Jeremy megpróbálta lefejteni tenyereimet a medencecsontomról. Mikor sikerült kissé feljebb húzta a pólómat, hogy jobban megvizsgálhassa a fájdalmas területet. - Még hol? - kérdezte egyszerűen de én tudom mire értette. Feljebb húztam a pólómat, hogy megnézhesse a padlizsán és méregzöld színű hatalmas dudort a bordáimon majd kicsit lentebb nyúltam, hogy a nadrágszáramat is fel tudjam húzni. - Gyere, azonnal megyünk a rendőrségre. - jelentette ki és már indult is az ajtó felé mikor hisztérikusan felkiáltottam: NEM!
Meglepődve nézett vissza.
-Miért nem? Az az ember bántott téged! Megvert és ki tudja még mit csinált! - csak némán megráztam a fejemet. Felsóhajtott majd egy széket elém húzott és megadóan leült rá. - Miért véded azt az embert? - kérdezte komoran miközben újra vizsgálni kezdte a csuklómat.
-Nem őt védem. - suttogtam és gyengéden elhúztam a kezeimet. Felálltam, felvettem a táskámat és elindultam ki az ajtón.
-Elkérlek a következő órádról és akkor beszélgethetünk ... erről. - hallottam meg a hangját közvetlen mögöttem.
-Lyukas órám van de...
-Akkor nincs semmi de. Lemegyünk a könyvtárba ott úgy nincsenek sokan.
Jeremynek igaza lett: a könyvtárosnőn kívül csupán két lány volt bent a könyvtárban, s közülük is az egyik épp indulni készült.
-Gyere ide hátra! - mutatott a legtávolabbi sarokban lévő asztalra. Odamentünk és leültünk egymással szemben. A hajam már annyira idegesített, hogy nem érdekelt ki látja és ki nem, kivettem a rögzítő csatokat és hátra dobtam csigás fürtjeimet felfedve ezzel hatalmas monoklimat. Jeremy felszisszent.
-Miért akartál velem beszélni? - kérdeztem távolságtartóan.
-Először is: miért nem hívtál fel? - kérdezte vádlón. Erre mit feleljek? "Mert megfenyegettek a húgommal?" Nem tudtam olyat mondani ami elég jó érv lett volna így hát csak hallgattam. - Miért nem válaszolsz Aphrodité? - hangja egyre idegesebb lett. Szemem sarkából láttam ahogy felém dől én pedig...ösztönösen felpattantam és arrébb húzódtam, egészen a falig.
Mikor elmúlt az ijedtség rájöttem, hogy mekkora butaságot követtem el! Jeremy úgy nézett rám mint aki mindent tud az életemről és azokról a kicsit se jelentéktelen dolgokról amiket nem mondtam...nem bírtam elmondani neki.
Attól a tekintettől, attól az egyetlen kis mozdulattól amit felém tett annyira megijedtem, hogy ösztönösen a kijárat felé futottam. Nem törődtem azzal, hogy Jeremy a nevemet kiáltja, nem törődtem a rám szegeződő pillantásokkal és még a fájdalmat is eltűrtem. Hallottam amint mögöttem Jeremy cipője is sűrűn a földhöz verődik és szívem egyre jobban kalapált. Én voltam az üldözött, farkas és őz táncából a gyengébbik.
Leszaladtam a lépcsőn, majd végig a folyosón és végül ki az udvarra. Gyorsan el kellett döntenem, hogy merre menjek...és én a rossz utat választottam. Lekanyarodtam a kosárpályához majd onnan a lányöltözőhöz mentem, de az zárva volt. Hallottam a férfi cipőjének a kopogását mely egyre hangosabb és hangosabb lett...
Rettegve guggoltam be a sarokba, összegömbölyödtem, hogy minél kisebb felületen érjenek az ütések, és sírni kezdtem. Annyira de annyira féltem...
-Aphrodité...-hallottam a megkönnyebbült suttogást. Csak, hogy a suttogáson túl egy mély, alkoholtól felerősödött hangot is meghallottam [ bár csak a fejemben ] és ettől megrémültem. Szemeim előtt láttam Jimet aki felemelt, ütésre kész kezekkel jön felém....ehelyett azonban Jeremy óvatos érintését éreztem meg a lapockámon. - Semmi baj...Sss, jól van. Nyugodj meg. - a karok átöleltek miközben Jeremy leült mellém. A fejem kitisztult és miközben a karjaiban feküdve fokozatosan ellazítottam a testemet, már a megkönnyebbüléstől sírtam.
Nem tudom mennyi idő telhetett el így. Ha arra jön valaki, bárki, akkor egy elég fura jelenet szemtanúja lehet: Jeremy tanár úr karjaiban egy összevert, síró lány próbálja lenyugtatni magát. Hűha. Ez még nekem is fura!
A csengő olyan volt mintha belevisított volna valaki a fülembe, mintha félálmomból ébresztettek volna fel. És valószínűleg így is volt: a sok rettegés és menekülés elszívta minden erőmet, ráadásul a testem minden porcikája sajgott. Hiába csengettek be, nem volt erőm felkelni.
-Kémia órám van... - suttogtam miközben a jeges széltől hajladozó fákat figyeltem.
-Nekem meg biológia órám a 9.b-sekkel. - sóhajtott de ő se mozdult meg. - Azt hiszem mindkettőnknek jót tenne egy bögre forrócsoki. - mondta mire bólintottam egy kicsit. - Akkor gyere, bemegyünk az irodába. Majd szólok a tanárodnak, hogy igazoltan hiányzol meg keresek valakit aki megtartja az órát helyettem. - felkelt, leporolta a nadrágját, majd segített felállni. Jobb oldalammal nekitámaszkodtam ő pedig bal kezével átkarolta a derekamat. Fura érzés volt ennyire közel lenni hozzá...ennyire közel lenni egy férfihez úgy, hogy közben nem bánt.
A folyosón nem találkoztunk össze senkivel, a tanáriban viszont annál nagyobb megdöbbenés fogadott minket. A 'nagy tanári szobába' mentünk először. Jeremy leültetett egy asztalhoz.
-Elmegyek, szólok a tanárodnak, hogy velem vagy, ne keressen. Mindjárt jövök. - simította meg a vállamat. Könyörgő szemekkel ránéztem. Nem akartam, hogy elmenjen, egyedül hagyjon. - Sietek! - ígérte majd sarkon fordult. Sejtettem, hogy most mi következik...
-Mi történt veled? - guggolt le mellém Miss.Keola. Elborzadva méregetett csak úgy mint Jeremy alig egy órája. - Kivel verekedtél? - faggatott tovább. Nevetséges tudom, de az első gondolatom az volt, hogy hogy hiheti azt, hogy ÉN verekedni szoktam?!
-Nem vertem meg senkit...-suttogtam sértődötten.
-Akkor ki vert meg téged? Már rég hívni kellett volna a rendőrséget! - hadarta el az aggodalmait. Egy ideig próbáltam nyugodtan hallgatni, szépen, csendben de aztán besokalltam. Felpattantam a székről és elindultam kifele. Nem törődtem semmivel és senkivel, elegem lett mindenből. Nem volt konkrét célom, mentem amerre a lábam vitt: folyosókon, emeleteken, udvaron, utcán...Mikorra észbe kaptam már a templom hátsó részénél jártam ahol az elhunyt lelkészek és papok sírjai voltak.
Elindultam a keresztek között miközben a rémisztő csend majd' beszakította a dobhártyámat. Az egyik kereszt valamiért vonzotta a tekintetemet...pedig elég jelentéktelen volt a többihez képest: kicsi volt, fából készült és a rá írt név is eléggé meg volt kopva. Megpróbáltam kibetűzni.
-M..Mer...Merel.
-Amerel Haylin. - szólalt meg mögöttem Jeremy. Kissé összerezzentem de kivételesen tudtam uralkodni magamon.
-Honnan tudod, hogy ki volt ő? - kérdeztem de nem néztem a férfi szemébe.
-Hihetetlen tudom, de kiválasztottad pont azt a sírt amelyikben az egyik rokonom nyugszik. - az információ hallatán rákaptam a tekintetemet. Láttam ahogy megrezdült az arca amint meglátta a bedagadt szememet.
-A rokonod? De hisz ő...
-1765-ben élt. - bólintott mosolyt erőltetve az arcára. - A családom egészen Amerelig megy vissza. Ő az egyedüli nő ebben a kis temetőben. Az apja kívánságára temették el őt ide miután tüdőgyulladásban meghalt 17 évesen. - visszanéztem a keresztre. Talán ez a lány is olyan volt mint én: magányos, szomorú...félt, hogy mikor jön el az a pont, hogy nem bírja tovább és belehal. Talán neki nem is járt a döntés lehetősége: élni vagy meghalni?
Szomorúan végigsimítottam a kereszten mintha a lány arcát simogattam volna meg.
-Gyere...-suttogta halkan Jeremy. - Sétáljunk egyet. - bólintottam de nem éreztem magamban elég erőt ahhoz, hogy felálljak. Mintha egy láthatatlan kötél lefelé húzott volna, le a föld alá, le a lány halott csontjai mellé. - Mi a baj? - kérdezte Jeremy miközben felrángatott a földről. Szembe fordultam vele és tenyeremet a mellkasának nyomtam. Nagy levegőt vettem, hogy neki kezdhessek a mondandómnak, hogy elmondjam neki miért nem akarok már élni, de miért muszáj és, hogy mennyi mindent elvesztettem...de csak egy halk nyögésre futotta.
-Nem tudom... - suttogtam. - Nem tudom mit csináljak. - sóhajtottam és ujjbegyeimmel kissé megszorítottam a pólóját. Éreztem az tenyerem alatt minden szívdobbanását, minden lélegzetvételét és talán ő is ezért tapasztotta mindkét tenyerét a hátamra: mert érezni akart.
Azután persze eszembe jutott Jim mondata és ellöktem magamtól Jeremyt.
-Hagyjon elmenni Tanár úr, kérem. - suttogtam de minden szó végigperzselte a a torkomat. Mintha több száz hólyag csonkította volna meg egyébként is összeszorult torkomat. - Én most...elmegyek. - mondtam és el is indultam volna ha Jeremy nem ránt vissza, nem szorít a mellkasához és nem mondja folyamatosan, hogy minden rendben lesz!


Remélem tetszett.(: Bocs, hogy ilyen rég írtam de egy csomó tanulnivalóm volt/van+még korrepetálásra is járok+rajz szakkörre. Szóval van elég programom...×_×
De ha kikapcsolódásra vágyok, akkor jövök és írom az új fejezeteket.:3

"Az író személyisége tükröződik a műveiben."<- Nos, le lehet vonni rólam a következtetéseket.^^'
Fekete Tündér